Megbízható-e az internetes hálózati bevételekben?


Prusi Az alapszakos szakdolgozatot — sikeres védését követően — szerkesztett megbízható-e az internetes hálózati bevételekben?, több részben közlöm a blogon. Az információs társadalom egyik alappillérét jelentő internet világméretű térhódításával párhuzamosan a hétköznapi életben és a tudományos világban is egyre komolyabb problémát jelent az információk megbízhatóságának és hitelességének ellenőrzése. A megfelelő alapműveltséggel és tapasztalattal rendelkező, felkészült olvasók és internethasználók nagy biztonsággal meg tudják különböztetni a valós híreket az álhírektől, a véleményt a ténytől, az igazságot a féligazságtól.

Az online hozzáférhető információk hitelességének mérlegelésével, valóságtartalmának ellenőrzésével azonban gyakran még az ezredforduló után született fiatalok is nehezen birkóznak meg vagy egyáltalán nem tartják azt fontosnak annak ellenére sem, hogy mindennapi életük szerves részét képezi a hálózati környezet.

Az emberi hiszékenységnek, tájékozatlanságnak, elfogultságnak és az internetes közösségi oldalaknak köszönhetően pedig soha nem látott mértékben terjednek az álhírek és az áltudományos nézetek a világhálón, s az információs technológia fejlődési ütemének gyors növekedése nem csupán az egyszerű felhasználóktól, hanem a könyvtárosoktól és az információs szakemberektől is egyre nagyobb alkalmazkodóképességet kíván.

A hiteltelen, nem megbízható forrásból származó információk és a valóságalapot nélkülöző, félrevezető adatokat vagy féligazságokat tartalmazó hírek megfelelően hatékony szűréséhez nem csupán az információk hitelességére hatást gyakorló tényezőket és a megbízhatósági kritériumokat szükséges figyelembe venni, hanem az álhírek különböző formáit és opció 20-tól motivációit is ismerni kell.

Ez a feladat az iskolai könyvtárakban, közművelődési könyvtárakban, szakkönyvtárakban és a nemzeti könyvtárakban dolgozó könyvtárosok számára is világszerte hatalmas kihívást és felelősséget jelent. Információk adását, vételét, továbbítását, tárolását, feldolgozását minden ember nap mint nap végzi, erre szolgálnak érzékszerveink, s ebben segítenek az információs tevékenység fizikai és szellemi eszközei, eljárásai.

Az információ valamilyen — rendszerint sajátos statisztikai szerkezettel rendelkező — jelkészlet jeleiből összeállított, időben vagy térben elrendezett, jelstatisztikai információmennyiséggel jellemezhető sorozat, amellyel az adó egy dolog, élőlény vagy jelenség állapotára, lefolyására vonatkozó adatokat, ismereteket közöl, s amely a vevőből valamilyen választ vált ki. Az információ kölcsönösen egymásra ható objektumok kommunikációjának objektív tartalma, amely ezen objektumok állapotának megváltozásában nyilvánul meg.

Az információ olyan ismeret, tapasztalat, amely valakinek a tudását, ismeretkészletét, ennek rendezettségét megváltoztatja, átalakítja, alapvetően befolyásolja, ami — legalábbis átmenetileg — a tudásbeli bizonytalanság növekedésével is járhat. Az információ olyan közvetlen tapasztalat, megfigyelés vagy olyan közvetett, mások által már felfedezett tapasztalat megértésén alapuló ismeret, amely hozzájárul a gondolatoknak valamely alkotó elv szerinti rendezéséhez, problémák megoldásához, csökkenti a döntések bizonytalanságát, kockázatának mértékét, általában az entrópiát.

Ezek a meghatározások viszont hallgatnak az információ szerkezetéről, úgynevezett szintaktikai tulajdonságairól, mennyiségi vonatkozásairól. Minden csatorna különböző mennyiségű információt szállít, a csatornák és az információk értéke, jelentősége pedig nagymértékben függ a befogadótól. Ebben a leírhatatlanul bonyolult hálózatban minden ember egy-egy csomópont, amelybe és amelyből a számos csatornán hasznos és kevésbé hasznos, sőt káros információk áradata fut össze és áramlik szét, amelyek ütköznek egymással, kölcsönösen erősítik vagy gyengítik egymást.

A bemenő és kimenő információk mennyisége, aránya és minősége az ember társadalmi helyzetétől és egyéni képességeitől, adottságaitól függ. Szoros összefüggés áll megbízható-e az internetes hálózati bevételekben? az egyén társadalmi szerepe és információkkal való ellátottsága, illetve információkibocsátó pénzt keresni macska között.

Az életkor változásával egyre többet tapasztaltunk a társadalmi és a fizikai világból, ezáltal tudásstruktúránk is folyamatosan változik. A tudásstruktúrát olyan élő információkereső egységnek lehet felfogni, amely folyamatosan önmaga változtatására törekszik, hogy dinamikus egyensúlyban legyen az éppen befogadott információval.

Egyes információk a környezetünk közvetlen megfigyeléséből származnak az érzékszerveink segítségével, néhány abból, amit másoktól tudunk meg, néhány olvasmányainkból, s lehetnek olyan hatások is, amelyeknek nem vagyunk a tudatában. Néha szándékosan keressük az információt, néha ránk kényszerítik, de minden megszerzett információ olyan folyamat eredménye, amelyben az idegrendszerünket valamilyen tudatunkon kívüli forrás működésbe hozza.

Az információk elárasztanak bennünket, bizonyos mértékig mégis összpontosíthatjuk figyelmünket konkrét megbízható-e az internetes hálózati bevételekben?, válogatnunk kell abból, ami számunkra elérhető.

Ez a válogatás részben érzékelésünktől függ, hiszen csupán azokat az információkat tudatosítjuk, amelyekre érzékszerveink válaszolnak, ez pedig töredéke a bennünket elözönlő, a rajtunk kívül lévő világról kapott információknak. Az ember fejlődése során megtanulta, hogyan szűrje ki a természet millió és millió üzenetéből a legfontosabbakat, a saját maga termelte információkkal szemben azonban egyelőre még védtelen.

megbízható-e az internetes hálózati bevételekben?

A nyomtatott kiadványok hosszú szerkesztői—kiadói munka eredményeként látnak napvilágot: a kéziratokat, a bennük szereplő adatokat tudományos szerkesztők, korrektorok ellenőrzik, így a nyomtatásban publikált információk hitelessége nagyon magas szinten áll.

Az internet megjelenésével bekövetkezett forradalmi technikai előrelépés hatására azonban nem csupán az információhoz való hozzáférés vált egyszerűbbé, de az információforrások száma is nagymértékben megnőtt.

Az interneten található információ minőségi paraméterei már kevésbé biztatóak, hiszen a világhálóra elvileg bárki — bizonyos keretek között megbízható-e az internetes hálózati bevételekben? bármilyen szellemi alkotást feltehet a tudományos végzettséggel rendelkező kereskedelemképzés Kanadában a grafománokig, de mivel e tevékenységnek távolról sincs akkora kontrollja, mint a nyomtatott információs forrásoknak, az online hozzáférhető publikációk többsége gyenge minőségű, ezért az ott található információkat több szempontból is viszonylagosnak kell tekinteni.

Az online keresés során számos ismeretlen Könnyen kerestem pénzt találkozhat az olvasó, amelyek sok esetben hiányos, pontatlan és téves információkat tartalmaznak. Az átlagos felhasználók többsége azonban elégedett a hálózat kényelmével, az információhoz jutás gyorsaságával, és nem tartja annyira lényegesnek az esetleges hamis vagy hibás adatok szelektálását.

Ennek következményeként a nyomtatott publikációkban is egyre több hiteltelen információ jelenik meg. Az internetre felkerült hibák, elévült információk ugyanis sokszorozódnak a tömegkommunikáción keresztül, megjelennek a népszerű könyvekben, sőt a monográfiákban is.

A digitális átmenet az információs túlterhelés fogalmának megszületéséhez vezetett, amely alatt azt a helyzetet értjük, amikor az információ hatékony felhasználását megnehezíti a rendelkezésre álló, potenciálisan hasznos, releváns megbízható-e az internetes hálózati bevételekben?

mennyisége. Az es években már jelentős problémaként kezelték az információs túlterhelést, amely még inkább érzékelhetővé vált a gyors és kényelmes elérést megcélzó modern információs és kommunikációs technológiák megjelenésével. Az új információs és kommunikációs formák változatossága és sokfélesége, valamint a források puszta száma egyértelműen hozzájárul a túlterheléshez, hiszen az egy-egy témára vonatkozó információ mennyisége folyamatosan növekszik és különböző nézőpontokat tükrözve jelenik meg.

Biztonságos a WiFi a Starbucksban? WiFi biztonsági alapozó

Ennek egyik oka, hogy valóban eredeti anyagokat nehéz, sőt szinte lehetetlen találni vagy előállítani, az újdonság iránti igényeket tehát a meglevő anyagok újrafelhasználásával, linkek kiépítésével, újracsomagolással lehet kielégíteni. Az erőltetett újdonság fokozza a webre feltett, sokszor kevesek érdeklődését felkeltő vagy éppenséggel senki által nem látogatott anyagok termelését. Ez az oka annak, hogy nemcsak az információ mennyisége növekszik, hanem változékonysága, pontosabban mulandósága is, ami tovább növeli az információs túlterhelést.

A web 2. A felhasználók többsége pedig nincsen ennek tudatában. Az információmennyiség növekedésének terén jelentős tényező, hogy az egyszerű előállítás és a könnyű tárolás okán az emberek nem távolítják el az általuk létrehozott, de már »használaton kívüli« információt. Egy meghatározás szerint elévül az az információ, amely már nem tükrözi a valóságot. Az internet egyik sajátossága, hogy új információ megjelenésekor senki sem foglalkozik az elévült adat módosításával vagy eltávolításával, így például egy kiadvány második, javított kiadása ugyanúgy megtalálható a hálózaton, mint az első kiadás, és az sem biztos, hogy az olvasó tud a második létezéséről amely hagyományos bibliográfiai eszközökkel követhető.

A honlapok létrehozói nem felelősek az adatok aktualizálásáért, nincs olyan mechanizmus, amellyel egy frissebb honlap megjelenésekor a régebbi kikerülne a hálózatból. Általában az újabb információ felülírja a korábbit, de számos olyan eset létezik, amikor az előző információk is hitelesek maradnak például statisztikai adatok esetén.

A roppant szerteágazó vita követése komoly felkészülést igényel mindenkitől, aki szeretné követni a csata alakulását, ezért egy alapozó cikkben összeszedtük a legfontosabb állításokat és az azok ellen felhozott állító és tagadó értelmű érveket. Ezek a legfontosabb ütközőpontok - az áttekinthetőség kedvéért az igen jellemzően a hálózatsemlegesség támogatói, a nem pedig az ellenzői, tipikusan a szolgáltatók érvkészletét tükrözi. Az alapvetést követően a témával a jövőben jóval behatóbban is foglalkozni fogunk, így a kábeles és mobilos internetszolgáltatás különböző modelljeivel, az amerikai után az uniós szinten is beindult szabályozói vitával is. A hazai szolgáltatók üzleti döntésein túl a témának az is aktualitást ad, hogy a Deutsch Tamás-féle internetes nemzeti konzultáció három legfontosabb témája közé a netsemlegesség is bekerült a fogyasztóvédelem és az infrastruktúraépítési stratégia mellett. Az alábbi érvek és a ti kommentjeitek remélhetőleg e konzultáció előkészítését szolgálják.

Az információ hitelességére több tényező is hatást gyakorol: az információforrás minősítése — szerző, a honlapot közreadó szervezet, az információközlés ideje és megújítása, valamint a felhasználó jártassága a témában — függ a felhasználó tudásszintjétől, műveltségétől, szakmai végzettségétől, szociális-pszichológiai adottságaitól; a témában jártas felhasználó jobban meg tudja válogatni a kereséshez szükséges kulcsszavakat, a találatokból hozzáértőbben válogatja ki a számára fontosakat, szükség esetén újrafogalmazza a keresőkérdést.

A legtöbb információkereső rendszer, ha a kérdésben hibát, elütést talál, felajánlja a kifejezés helyes formáját például a Google automatikusan ellenőrzi, hogy a kérdésben megbízható-e az internetes hálózati bevételekben? fogalom legelterjedtebb alakja szerepel-e. Ezt a tényezőt a keresőszolgáltatás vagy a keresést végző személy nem tudja befolyásolni, a tartalom azonban jelentősen befolyásolja a megjelenő találati listát, amit a webhelyek tulajdonosai az előnyösebb megjelenés érdekében esetleg félrevezetően manipulálnak.

Mind a keresőkkel megtalált információ feldolgozása, mind az adatok igazságtartalmának és hitelességének eldöntése nagy feladatot és felelősséget jelent, hiszen a két utóbbit nem végzik el a keresők a felhasználó helyett.

A nehézség tehát nemcsak abban áll, hogy ki tudjuk-e szűrni az értéktelen írásokat, hanem abban is, hogy a céljainknak megfelelő és jó minőségű információt megtaláljuk a hálózati információtengerben.

megbízható-e az internetes hálózati bevételekben?

A megbízhatóság fogalma azt jelenti, hogy valami vagy valaki minőségét tekintve tartósan és következetesen biztos alapokon áll.

Segítségével mértékadóvá válhatnak bizonyos információs csatornák, de hiányában meg is szűnhet a hitelességük. A mértékadóság esetében a felhasználók előzetes megegyezése érvényesül az információ hitelességéről, a megbízhatóság esetében viszont a hitelességről folyó beszélgetés nyitott, folyamatos. A felhasználók információkat találnak és hozzá megkeresik azokat az embereket is, akik a hitelességről döntést képesek hozni.

megbízható-e az internetes hálózati bevételekben?

Mivel a digitális hálózatok hatalmas mennyiségű információt biztosítanak, és a megbízhatóságukat megítélő embereket is közel hozzák a felhasználóhoz, ezért a különböző hálózati eszközök létrehozóinak és az információs szolgáltatásoknak is rendkívül nyitottaknak kell lenniük. Az információs eszközöket létrehozó és a hitelességet megítélő emberek egyrészt tevékenységükkel hatást gyakorolnak az információs rendszerre, másrészt »el is szenvedik« annak hatásait, ezért egyre képzettebbnek kell lenniük az információkat nyújtó digitális megoldások alkalmazásában és a hitelesség megítélésében egyaránt.

Az álhírek terjedése — Donald Trump amerikai elnök meglepetésszerű választási győzelme óta — világszerte az utóbbi hónapok egyik legnagyobb vitát kavaró témája lett. Bár a ideghálózatok bináris opciók média, a népszerűségét lehetővé tevő társadalmi hangulat és számos más politikai tényező is szerepet játszott Trump győzelmében, legtöbben mégis a közösségi oldalakon futótűzszerűen terjedő álhíreket okolják az elnökválasztási győzelemért.

Az amerikai Stanford Egyetem és a New York-i Egyetem közgazdászai, Matthew Gentzkow és Hunt Allcott által végzett, márciusában publikált kutatás [23] megállapította, hogy ezek a félelmek erősen túlzóak, és az álhírjelenség nem játszott olyan fontos szerepet az amerikai elnökválasztás kimenetelében, mint ahogy azt sokan kényelmesen hangoztatni szeretik.

Az álhírek terjedése azonban továbbra is világszerte hatalmas társadalmi és politikai problémát jelent: egyre több olyan — komoly látogatottsággal rendelkező — honlap található a világhálón, amely egyértelműen a felhasználók átverésére alapoz, s csak kevesen járnak utána a kapott megbízható-e az internetes hálózati bevételekben?

igazságtartalmának más forrásokra támaszkodva. A probléma súlyát mutatja, hogy a legolvasottabb és legmegbízhatóbbnak tartott napilapokat oknyomozóhiány is akadályozza a hírek valódiságának igazolásában, így az álhírek miatt riadót fújó média sem mentes az ellenőrizetlen vagy félrevezető hírektől. Az álhírek pedig mindig gyorsabban terjednek és messzebbre jutnak a közösségi médiában, mint a cáfolatuk. Az álhírleleplezésekre szakosodott legnépszerűbb angol nyelvű portál, a snopes.

David Mikkelson azokat a cikkeket nevezi álhíreknek, amelyeket főleg az online portálok szerzői találnak ki annak érdekében, hogy több olvasót csábítsanak oldalukra, és ez fellendítse hirdetési bevételeiket.

Bár ezeket a híreket készítőik sokszor nevezik szatirikus anyagoknak, valójában nem humorosak, nem ironikusak és nem járulnak hozzá bizonyos kérdések társadalmi vitájához sem. Az álhíreken kívül gondot okoznak azok a politikai motiváltságú oldalak is, amelyek megtörtént eseményeket torzítanak el az általuk képviselt irányvonal, gondolkodás alátámasztása, terjesztése érdekében.

Névtelen levelek és üzenetek A következőkben hamis leveleknek nevezzük a szakirodalom által 'pseudonym'-nak angolul 'fake mail', ill. Sok levelezőrendszerben pl. A levelező rendszerek átjárói is lehetővé teszik, hogy olyan rendszerből kapjunk üzenetet, mely gyenge kontrollal rendelkezik a feladó hitelesítésére. A névtelen levelek egy része gyalázkodó, sok vizet nem zavar, de bosszúságot okozhat. A névtelen levelek más részénél a feladó csak az anonimitását akarja megőrizni, rossz szándék nélkül.

Továbbá azok is, amelyek régi híreket adnak el újként aktualizálva, vagy amelyek különböző forrásokból szemezgetett értesülésekből találnak ki új történeteket vagy mutatnak rá vélt összefüggésekre. Emellett egyre gyakrabban használják az álhír kifejezést a politikailag elkötelezett, csak épp a másik oldalon álló médiumok anyagainak jellemzésére is. Mikkelson szerint még ha bizonyos médiumok valóban mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy az eseményeket célcsoportjukhoz vagy saját világlátásukhoz igazítva tálalják, vagy hogy olyan témákat karoljanak megbízható-e az internetes hálózati bevételekben?, amelyek iránt olvasóik kiemelt érdeklődést mutatnak, ez nem jelenti, hogy ezek minden esetben álhírek lennének.

Véleménye szerint a problémát nem csupán az álhírek jelentik, hanem mindazon hamis hírek, amelyek silány, felületes, hibás, előítéletes vagy szándékosan félrevezető újságírói munka révén jönnek létre.

Ez a különbség alapvetően befolyásolhatja a jelenségre adott válaszokat és az ezekhez használt eszközöket. Az Ofcom brit marketingkutató cég ben publikált felmérése [26] alapján a 12—15 éves gyerekeknek csupán a fele használja az internetes keresőket észszerű fenntartásokkal, amikor az eredményeket szűri.

Ugyanezen korcsoport közel 20 százaléka mérlegelés nélkül megbízik a keresőmotorokban, és elhiszi, hogy minden kiadott eredmény biztosan igaz. A korcsoport tagjainak kevesebb mint a fele tudja, hogy a videobloggereknek fizethetnek azért, hogy cégeket vagy termékeket reklámozzanak. Egy szintén ben készített, a Science Alert tudományos portálon ismertetett [27] amerikai felmérés szerint a középiskolások és a főiskolások mintegy 80 százaléka nem tud különbséget tenni a valódi és az álhírek között.

Sam Wineburg, megbízható-e az internetes hálózati bevételekben? Stanford Egyetem kutatója, a tanulmány első szerzője sajtóközleményében [28] felhívta a figyelmet arra, hogy a fiatalabb generáció a közösségi média világában való látszólagos jártassága ellenére nem tudja kezelni az ott megjelenő információkat.

A Stanford Egyetem munkatársai összesen tanulót vizsgáltak, mindenki az iskolai végzettségének megfelelő fel-adatot kapott.

A középiskolásoknak szóló feladatok között szerepelt egy képmegosztó webhelyen megjelent fotó hitelességének megállapítása, s csupán a válaszadók 20 százaléka szerint volt kétes a fénykép által sugallt információ, 80 százalékuk utána sem nézett a forrásnak, egyszerűen tényként fogadta el a látottakat.

A hírek és a fizetett hirdetések közötti különbségtétel ugyancsak problémát okozott a fiataloknak: a jól kivehető reklámokat, a bannereket könnyen észrevették, de az úgynevezett natív hirdetéseket — amelyek átlagos újságcikknek tűnnek — már nem igazán tudták megkülönböztetni a hagyományos híranyagoktól.

A tanulmány készítőinek véleménye szerint a probléma megoldását az oktatásban kell megtalálni: a diákoknak meg kell tanítani, hogy lehetne másképp pénzt keresni miként szűrhetik ki hatékonyan a közösségi médiában megjelenő álinformációkat. Az Ipsos Public Affairs és a BuzzFeed News ban végzett közös felmérése alapján [29] — amely a témában végzett első reprezentatív közvélemény-kutatás volt — az álhírek az amerikai hírportál olvasóinak 75 százalékát megtévesztik, és azok a megbízható-e az internetes hálózati bevételekben?, akiknek a legnagyobb internetes közösségi oldal, a Facebook jelenti a fő hírforrást, nagyobb valószínűséggel dőlnek be álhíreknek, mint azok, akik elsősorban nem onnan tájékozódnak.

A felmérésben résztvevőknek hat szalagcímet mutattak, három valós és három álhírt. Először azt kérdezték tőlük, hogy hallottak-e az adott hírről, és ha igen, értékelni kellett, hogy mennyire tartották azt hitelesnek. A valós híreket összességében többen tartották hitelesnek, 83 százalékukra mondták a résztvevők, akik már hallottak is az adott hírről, hogy elhitték azt.

Ettől azonban nem sokkal maradtak le az álhírek, akik olvasták azokat a híreket, 75 százalékban tartották pontosnak az információkat. A megkérdezettek 33 százalékának volt ismerős legalább egyik álhír, és 57 százalékának leg-alább egyik igazi hír. Azok között, akiknek a Facebook az elsődleges hírforrás, 83 százalék volt azok aránya, akik elhitték az álhíreket. A The Science Post című honlap Bár az anyag címén és a bevezető mondaton kívül minden más csak értelmetlen — ún.

A Columbia Egyetem ban publikált tanulmányának készítői [31] a Twitter közösségi oldalon végzett kutatás alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az ott megosztott linkek 59 százalékára senki nem klikkel, vagyis a felhasználók jobban szeretnek megosztani, mint olvasni, és az esetek többségében megelégszenek a közösségi oldalon is látható cím vagy lead elolvasásával.

A tanulmány eredményei a Bit. Vizsgálatukban a kutatók többek között azt találták, hogy ugyanaz a hír a kattintás szempontjából jobban szerepelt, ha nem maga a publikáló híroldal, hanem egy átlagos Twitter-profil osztotta meg, azaz megbízható-e az internetes hálózati bevételekben?

felhasználók ismerőseinek megosztásai jobban érdekelték őket, mint az általuk követésre választott híroldal anyagai. A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban ban publikált, amerikai és olasz kutatók által megbízható-e az internetes hálózati bevételekben?

tanulmány [32] öt éven keresztül 67 Facebook-oldalt vizsgált, amelyek között összeesküvés-elméletekre szakosodott és tudományos híreket közlő lapok egyaránt voltak.

A kutatóknak sikerült megerősíteniük azt a megfigyelést, amely szerint az emberek általában a saját világlátásuknak megfelelő információk iránt mutatnak érdeklődést, az ellentétest pedig megpróbálják kizárni életükből. Erre pedig a Facebook tökéletes terepnek bizonyul, a közösségi hálón ugyanis bármely felhasználó megteheti, hogy egyrészt olyan oldalakat követ, amelyek megerősítik világnézetét, másrészt az ellentétes véleményen lévő személyeket könnyedén törölheti ismerősei közül, vagy bejegyzéseit egyszerűen elrejtheti az idővonalon.

Ennek a mechanizmusnak köszönhetően olyan formailag nem létező, mélyelemzéssel mégis jól elkülöníthető csoportok alakultak ki a Facebookon, amelyekben csak a tagok által olvasni és látni kívánt hírek és információk keringenek. Mindez magyarázatul szolgálhat arra is, hogy rengetegen kitartóan hisznek nyilvánvalóan hamis, a valóság egy másik szegletében sokszorosan megcáfolt elméletekben.

Vizsgálatuk során a kutatók azt tapasztalták, hogy mind az összeesküvés-elméletek, mind a tudományos cikkek egy előre felvázolható modell alapján terjednek a Facebookon.

A legtöbb megosztás a posztok kirakását követő két órában történik, ezek száma aztán csökkenni kezd, majd 20 óra elteltével újabb emelkedés következik. A megosztók elsősorban olyan emberek, akik egyetértenek az adott információval, függetlenül annak igazságtartalmától. Mindez hosszútávon el is dönti a versenyt a megbízható-e az internetes hálózati bevételekben?

hiteles információk és bináris opciós platformok áttekintése összeesküvés-elméletek javára a tényekkel szemben: míg az utóbbiak körüli aktivitás — a hozzászólások, a kedvelések és a megosztások száma — viszonylag gyorsan csökken, addig az összeesküvés-elméletek hosszú ideig életben maradnak, így összességében jóval több emberhez érnek el. Az álhírek megosztásának motivációi Az álhírek különböző formáinak tudatosítása segíthet abban, hogy felmérjük a mögöttes motivációt.

A tényellenőrzésre szakosodott FirstDraftNews nevű honlap típus, motiváció és terjedés alapján csoportosította a nem megbízható tartalmakat. A szerző a dezinformációs kísérletek közé sorolja a gyakran félreérthető szatírát és a paródiát, a hamis kapcsolatot a cím és a tartalom között, a szándékosan félrevezető tartalmat, a megtévesztés érdekében manipulált tartalmat és a kifejezetten megtévesztés és károkozás érdekében kitalált tartalmat.

Az álhírek ellen harcoló lapok viszont — mint a saját tényellenőrző szekciót is működtető Washington Post — ironikus módon nemcsak maguk hajlamosak alaptalan vagy a valóságtól lényegesen elrugaszkodó cikkek megjelentetésére, az eredetileg szenzációs cikkek helyesbítéseit gyakran éppen úgy süllyesztik el a cikk aljára, ahogy a panaszaik szerint a Facebookon sem kapnak ugyanakkora figyelmet a pontosító cikkek, mint a pontatlan információ.

Szintén gyakran megbízható-e az internetes hálózati bevételekben?, hogy a közösségi médiában aktív újságírók sem osztják meg azt, ha egy korábbi megosztásukról kiderül, hogy félrevezető volt. Az effajta trükközésnél gyakran előfordul, hogy a címben egy teljesen irreleváns nyilatkozó mondatait idézik, vagy amikor a címben használt mondatot kiemelik az eredeti szövegkörnyezetéből. Különösen a hosszú online bulvárcikkek gyakori technikája, hogy a figyelemfelkeltő cím, a többsoros, kiemelt lead után hosszan és képekkel illusztrálva részletezik azt, amit a bevezetőben már beharangoztak, majd az anyag legvégén, mintegy mellékesen megírják, hogy valójában ez csak egy cég PR-hírverése, figyelemfelhívó kampány vagy egyesek szerint nem is igaz.

A lapok néha csak véletlenszerűen mutatnak be internetről származó statisztikát, máskor pedig a teljes környezetből kiemelve, magyarázat nélkül közölnek egy számot egy terjedelmes jelentésből — természetesen azt, amelyik állításukat leginkább alátámasztja, miközben az idézett jelentés végső konklúziója talán épp ellentétes az általuk leírtakkal.

Gyakran jelennek meg bizonyos személyek lejáratása érdekében írt cikkek, komoly bizonyíték nélküli állítások, magukat megnevezni nem kívánó források, valamint feltételezett kapcsolódási pontok össze nem tartozó témák között.

A Tabloid Corrections az információk hitelességének megállapítása érdekében javasolja a teljes cikk végigolvasását, a következetlenségek ellenőrzését, a statisztikán alapuló cikkeknél az adatok eredeti forrásának felkutatását és pártatlanságát, meggyőződést az állítások alátámasztására használt bizonyítékok létezéséről, az eredeti szövegkörnyezetből kiemelt idézetek esetén pedig a teljes interjú megbízható-e az internetes hálózati bevételekben?

nyilatkozat elolvasását. Az álhírek gyártóit és terjesztőit a FirstDraftNews öt kategóriába sorolja. Az ilyen irányú próbálkozásokat a hírverseny is segíti, amely nemcsak az információk ellenőrzésére szánt időt csökkentette, hanem a szerkesztők alaposságára is kihat.

A cégek mellett ma már a nonprofit szervezetek és az aktivisták is élnek a figyelemfelkeltő megtévesztés eszközével. Az átlagos felhasználó számára a hiteles híroldalaktól gyakran igen nehezen megkülönböztethető álhíroldalakon közölt minden hír nélkülözi a valóságalapot, ha pedig csak a kínálat egy része kitalált, az igazi hírek legitimálják a kitaláltakat is.

Ezek a honlapok ugyan impresszumukban vagy fejlécükben jelzik, hogy úgynevezett szatirikus anyagaikat nem kell komolyan venni, ez azonban megbízható-e az internetes hálózati bevételekben? facebookos megosztásokban nem látszik.